Ez egy nagyon jó rész Révész Imre: Kálvin élete és a Kálvinizmus könyvéből:
Farel a berniek ajánló leveleivel jelent meg Genfben, s az evangélium hirdetését magánkörben tüstént elkezdette. De nem pihentek, sőt minden erejüket összeszedték a reformáció ellenei is. Farelt a tanácsházba, nyilvános vitára idézték. Nyolcvan pap ült már ott jól felfegyverkezve, a püspöki helyettes elnöklete alatt, mert maga a püspök nem volt ekkor Genfben.
"Gyere csak, gyere csak, te sátán Farel!" – kiáltott az egyik kanonok a belépő Farelre, aki méltósággal felemelvén fejét, így válaszolt: "Én nem vagyok sátán, hanem hirdetője a megfeszített Jézus Krisztusnak, ki meghalt a mi bűneinkért s feltámadott a mi megigazulásunkra; aki őbenne hisz, örök élete leend annak, aki nem hisz, kárhozat fia az. E végre küldettem én Istentől, a mi mennyei Atyánktól, s íme, most készen vagyok, hogy hitemről vallást tegyek előttetek, ha csendesen meghallgatjátok, s mindhalálig híven megtartjátok azt, amit előadok. Egyébiránt, ha vádakat emelni akarnék, igen nagy okaim lennének azt állítani, hogy ti a ti társaitokkal együtt okoztátok a nagy romlást a keresztyén világban, zabolátlan éltetekkel, s egyedül a képzeleten s emberi hagyományokon alapuló babonás hitágazataitokkal." – "Káromlást szólott; – mit teszünk több bizonyságot! A Rhone-ba, a Rhone-ba a káromlóval; halált érdemel! Jobb, hogy ez a gaz Luther elvesszen, mintsem hogy az egész nép felháboríttassék" – így kiáltott a bírák egyike. – "Használjátok legalább az Isten, ne pedig a Kajafás szavait," – felelte Farel csendesen, de sikertelenül – mert a papok s az egész nép megtámadták őt, ütötték-verték, s csak végső életveszély között szabadulhatott meg.
Itt említenék még meg egy idézetett LeFevre-től. Egyre magasabbra helyezem ennek az embernek a szellemi nagyságát és valós szerepét a reformációban és a kor szellemiségének alakításában. LeFevre a következőket mondta tanítványának Farelnek:
"Kedves Vilmosom! Az Isten új korszakot támaszt, s te még meg fogod érni azt"
És valóban.