(8.óra egy része) Révész Imre könyve alapján...
Kálvin János eredeti nevén Jean Cauvin 1509 júl. 10-én született egy Noyon nevű észak francia kisvárosban. Apja egyházi jegyző, hivatalnok volt, anyja erősen vallásos. Jánost egyházi pályára szánták így a helyi iskolában tanult, de egy nemesi család tanuló gyermekei mellé is adta az apja, hogy világi ügyességet is tanuljon. Mivel ez jelentős pénzbe került, ezért az apja kijárta, hogy a fia 12 évesen egy kis közösség papja legyen, legalábbis papíron, hogy felvehesse az egyházi fizetést. Ez akkoriban eléggé eltrjedt s nem kevésbé elitélendő gyakorlat volt, amely jól szemlélteti az egyház romlottságát. 1523-ban apja a helyi dögvész elől, valamint újabb tanulmányi szint elérése miatt Párizsba küldte, ahol a nagybátyjánál lakott és Coldier növendéke lett, aki egy személyben volt komoly tudós és gyermekek nagyszerű tanítója volt, példát mutatván, hogy ez ma is lehetséges.
Kálvin hálás volt neki egész életében, hogy egy olyan tudomáynos szemléletre oktatta, amelyet később nagy haszonnal forgatott az egyház számára. Apja közben újabb olyan lelkészi állást szerzett neki, ahol sohasem járt. 1529-ben apja arra utasította, hogy hagyja abba a teológiai tanulmányokat és kezdejen jogi tanulmányokba, amelynek engedemeskedett is. Orleansba ment egyetemre, ahol hamar kitűnt tehetségével és szinte tanárként kezelték.
Ekkortájt ismerkedett meg a reform eszmékkel és érdeklődése a teológia és a Biblia felé fordult. Közben Bourges egyetemére ment egy világhírű professzort hallgatni, de egy német tanárral, Wolmarral került közelebbi kapcsolatba, aki által az evangéliumok és reformáció oktatásában részesült. Itt már határozottan a reformáció mellett állt olyannynira, hogy egy földesúr engedélyével prédikálta is azt. Itt kapta apja halálának hírét, ami egy csapásra függetlenné tette a szabad cselekvésre. Párizsba költözött, de kifejezetten világi, tudós ismereteinek növelésére. Ugyanakkor belecsöppent az ottani reformáció körüli vitába. Idővel a párizsi reformerek egy jelentősebb alakja lett, az üldöztetések közepette tanított és minden beszédét azzal zárta: "Ha Isten velünk ki lehet ellenünk?" Majd amikor egy bázeli barátját (Kopp Miklós - Nicholas Cop) nevezték ki az egyetem rektorának, és beszédét valószínűleg Kálvin írta, a beszéd elhangzása után mindkettőjüknek menekülni kellett (1533). A hagyomány szerint páli módon, kosárral a városfalon eresztették le. Ezután néhány évig bújdosott, egy évet töltött Angouleme kelet-franciaországi városban a reform gondolkodású kanonoknál, Du Tillet-nél, akinek 3-4000-es könyvtárát haszonnal forgatta.
Itt nagy tiszteletben állt az értelmiség között, akikkel gyakran összejött és egy barlangban tartott Biblia tanulmányokat, amelyeket úgy kezdett, hogy "Atyámfiai! Keressük az igazságot!". A kanonok kérésére prédikációkat írt a környékbeli papoknak. Majd Neracban bújt meg Margit hercegnő udvarában, ahol együtt volt LeFevre-el is, aki felismerte, hogy Isten Kálvinon keresztül fogja megreformálni a francia területet. 1534 májusában Noyonban járt, ahol lemondott pénzügyileg ellátó papi tisztségeiről.
Ezek után visszatért Párizsba, hogy befejezze elkezdett reformátori munkáját. Azonban a szélsőségesek hatására a királynak betelt a pohara a reformátorokkal és 1535. január 29-én különös kegyetlenséggel kivégzett több vezető reformátort. Kálvin ekkor elmenekült Franciaországból, de Du Tillet vele tartott. Kínlódások között végül Strasbourgba jutottak Bucerhez, ahol kipihenvén magukat Bázel felé vették az irányt. Bázelben Kálvin elvonultságban élt, tanult, a francia Bibliát lektorálta. Azonban eljutott hozzá, hogy milyen vádakkal illetik Franciországban a hívőket, amely következtében előbújt elvonultságából és megírta az Institutiot, a református irodalom egyik legnagyobb művét. Az Institutiot 1536-ban Bázelben adták ki, teljes magyar címe: "Keresztyén vallási oktatás, mely a vallásnak csaknem egész velejét s mindazt magában foglalja, mit az idvesség tudományában tudni szükséges." A könyv rendkívüli példányszámot és kiadások sorozatát élte meg. Kálvin egészen 1559-ig folyamatosan bővítette, javítgatta. Bázelből Olaszországba ment, ahol tanított, majd Piemont völgyeit is meglátogatta, ahol hírdette az Evangéliumot, de katolikusok innen kiűzték. Ezután ő visszatért szűlővárosába egy rövid időre, Du Tillet Genfbe ment. Kálvin hamar elment Noyonból, de magával vitte két testvérét, Bázelbe, vagy Strassbourgba akart menni, hogy elvonultan a tudományoknak éljen, de a harcok miatt Genfbe vette az útját.
