Svájc
Svájc különleges helyzetben volt a Német-Római Birodalmon belül. Az első három kanton 1291-ben lépett szövetségre, amely szövetség megőrizte a kantonok önállóságát, önkormányzatát, így az egyes kantonok teljesen szabadok voltak, hogy a nekik tetsző vallást vegyék fel. Ezek a kantonok demokratikus kantonok voltak, népgyűlésekkel, nyílvános vitákkal. A svájci kantonok tekintélyét a kiváló zsoldoskatonák adták, amelyeket birodalomszerte kerestek. Ma is a pápa testőreit svájci gárdának nevezik. A svájci városok kultúrális központok voltak. Erasmus a baseli egyetemen állította össze a görög Újszövetségét. Svájcban három reformátori mozgalom jelent meg.
Zwingli reformációja
Huldreich Zwingli (1484-1531). Szülei jómódú földművesek voltak, amely lehetővé tette, hogy jó papi oktatásban vegyen részt. Így a bécsi egyetemre járt, majd 1502-től a bázeli egyetemre járt, 1506-ban végzett egyetemi fokozattal. Erasmus lett a példaképe, a humanizmus érdekelte, a teológia kevésbbé. 1506-1516-ig hűségesen szolgálta a pápát plébánosként és káplánként. Felfogásának megfelelően a kereszténységet etikai oldalról magyarázta. Azonban Erasmus tanításának vizsgálata a Biblia tanulmányozására vezette. 1513 és 1515 között zsoldosok káplánja volt a pápa támogatásával. 1516 és 1518 között Einsiedelnben volt pap, amely zarándokközpont volt. Itt kezdte el kritizálni a fekete Mária szobor kultuszát (karjában a kis Jézussal, számos csodálatos eseményt írtak le a szoborral kapcsolatban), valamint a bűnbocsátó cédulákat. 1516-ban Erasmus Újszövetségének megjelenésekor kölcsönkért egy példányt és Pál leveleit lemásolta, fontosnak tartotta, hogy saját példánya legyen a levelekből. 1519-ben Zürichbe hívták pásztornak, ekkorra már jelentős bibliai humanista volt.
Zürichben kezdett elleneállni a svájci zsoldosok külföldi hadviselésének kérdésében a korrupció miatt. 1521-ben Zürich le is állította a zsoldosok külföldre küldésének gyakorlatát. Az 1519-es pestis és a lutheri elképzelések nagy hatással voltak rá, talán ez vezetett megtéréséhez is.
A reformációs elképzeléseinek hírdetését a tized önkéntes jellegének megállapításával kezdte, amely aláásta a római egyház anyagi alapjait. Elutasította a szentek közbenjárását, és hangsúlyozta, hogy meg kell különböztetni a szentek valós és elképzelt cselekedeteit. Megkérdőjelezte a purgatórium létét, megállapította, hogy a meg nem keresztelt gyerekek nincsenek kárhoztatva, és megkérdőjelezte a kiközösítés hatalmát. 1522-ben titokban megházasodott, de a hölgyet csak két évvel később vette el nyílvánosan, amikor Zürichben már a reformáció előrehaladott volt és lehetőség nyílt a papok házasodására. Kizárólag a Biblia tekintélyét ismerte el, és ezt úgy is kifejezte, hogy szintén ebben az évben március 9-én a Nagy bőjt szokása, vallásossága ellen ment, amikor társaival nyilvánosan füstölt kolbászt evett a böjt idején. Megállapította, hogy nem lehet általános szabályokat levonni a Bibliából az étkelekkel kapcsolatban.
A kanton vezetői úgy döntöttek, hogy nyilvános vitát tartanak, ahol Zwingli bárkivel megmérkőzhet. A vita végén pedig döntést hoznak, hogy Zwingli elképzeléseit, vagy a római hitet követik.
67 tétel
Az 1523-as vita előtt megírta a 67 tételét. A 67 tétel nagyrészt kiváló, mélységesen igaz teológiai értekezés. Egyedül a kormányzással-jogalkotással kapcsolatos néhány erőszakosabb nézete kérdőjelezhető meg, illetve, hogy nem ellenzi a halottakért imádkozást. Néhány példa a 67 pontra:
3. Ezért Krisztus a megváltás útja minden ember számára, aki valaha élt, él, élni fog.
4. Bárki, aki másik ajtót keres, vagy más ajtóra mutat, téved. Tulajdonképpen a lélek gyílkosa és tolvaly.
5. Ezért, bárki, aki úgy tekint más tanításra, mint amely magasabb, vagy egyenlő az Evangéliummal, az téved. Nem tudja, hogy mi az Evangélium.
7. Ő minden hívő örökkétartó megváltása és feje, akik az Ő teste, amely halott és képtelen bármit is tenni nélküle.
8. Ebből először is az következik, hogy mindenki, aki a Fejben él tag és Isten gyermeke. És ez a Gyülekezet, vagyis a szentek közössége, Krisztus menyasszonya, ecclesia catholica.
...
13. Amikor az igére figyelünk, akkor Isten akaratának tiszta és világos ismeretére jutunk, és közel von magához a Szellem által, és átformál az Ő képére.
...
22. Krisztus a mi igazságunk. Ezért azt állapíthatjuk meg, hogy a szavaink addig jók, míg azok Krisztus szavai; de amint azok a saját szavaink, nem helyesek és nem is jók.
...
43. Röviden, annak az uralma, aki egyedül Istennel uralkodik a legjobb és legstabilabb; míg annak az uralkodása, aki a saját szeszélye által uralkodik a legrosszabb és a legbizonytalanabb. (Ajánlom minden kormány, politikai, gazdasági és egyéb vezető figyelmébe)
44. Az igaz imádók Istenhez szellemben és igazságban fordulnak, bármiféle emberek előtti lárma nélkül.
...
54. Krisztus viselte magán minden fájdalmunk és vétkünk. Ezért, ha bárki a vezeklés cselekedeteinek tulajdonítja azt, amely kizárólag Krisztusé, hibát követ el és káromolja Istent.
...
Egyháztörténeti szempontból a hitből való megigazulás, a Biblia tekintélye, Krisztus egyedüli vezetősége, a klérus házasságának joga, az egyház anyagiasságának és bűneinek elutasítása, a szent képek, alkotások a jelentősebb érvelések.
Az első vita után
A város döntése szerint Zwingli nyerte az 1523 január 29-ei vitát és ezt a döntést hamarosan jogi módosítások is követték. Szeptemberben a képeket és a szobrokat eltávolították a templomokból. Ezt októberben egy újabb nyílt vita keretében megvitatták. 1525-ben a mise eltörlésével befejeződött a reformáció. Zwingli a mise helyett új istentiszteleti rendet készített német nyelven. A kantonban theokratikus kormányzás valósult meg az állam és egyház közelségével. Ekkortájt adták ki a zürichi Biblia fordítást. A zürichi vitához hasonló vitával sikerült Bernt is megnyerni 1528-ban.
Közben már 1522-ben megjelentek az első olyanok követőik között, akik szembekerültek vele, mivel az újjászületettek ismételt megkeresztelését szorgalmazták. Ők lettek az Anabaptisták. 1525-ben Zürich megtiltotta a találkozóikat, 1527-ben az anabaptista vezetőt, Felix Manz-t kivégezték. Ebben az évben mgalakult a svájci evangélikus gyülekezetek szövetsége.
Marburgi találkozó
A reformáció történetének egy jelentős pontja volt Luther és Zwingli 1529-es marburgi találkozója. Ekkor vált el ugyanis végleg a svájci és a német vonal. Valójában a két fél csaknem mindenben egyetértett, a legnagyobb szembekerülés azonban Krisztus urvacsorában jelenlétével kapcsolatban merült fel. Zwingli álláspontja szerint az Úrvacsora csak jelképes megemlékezés, mígy Luther továbbra is hitt az átlényegülésben.
Kantonok háborúja
Eddig a pontig a pápa nem avatkozott be. 1529-ben azonban megszervezték a katolikus kantonok szövetségét, amely háborúhoz vitt a reformer kantonokkal szemben. A háború a cappeli békével zárult, ahol megállapodtak, hogy mindegyik kanton a polgárai többsége által vallott vallást erősíti meg. Az augsburgi béke és a cappeli béke is megmutatja, hogy ebben az időben mennyire területi volt a vallási felfogás és nem egyéni. 1531-ben, amikor Zwingli meg akarta nyerni Genfet is a reformáció számára újabb háború tört ki. Zwingli ebben a háborúban esett el. Őt Heinrich Bullinger követte (1504-75). A német kantonokban a vallási helyzet nem változott. 1536-ban Bullinger fogalmazta meg az 1. Helvét hitvallást. Az ő irányítása alatt szövetkeztek a Zwingli nevével jelzett reformátorok a kálvinista erőkkel az 1549-es Zürichi Egyességben, amit ő és Kálvin készített, ettől a ponttól beszélünk Református Egyházról. Bullinger fogalmazta mga II. Helvét hitvallást is 1562-ben, amely a református egyház alapvető hitelve és így ők a helvét evangélikusok, míg a lutheránusok az ágostai evangélikusok.
Zwingli bátor és alapjaiban biblikus ember volt és nagyban hozzájárult a reformációhoz, valamint svájc felszabadulásához a pápai nyomás alól.
